Csókrabló

Egy kis ötlet :)

Ezt a kis novella szerűséget, kis történetet én írtam, mert... mert... Unatkoztam :) Persze a fejezettel is sietek. Szóval tessék itt van. Olvasd, ha akarod :) Nekem tetszik!

Csókrabló

Azt hittem akkor és ott lehunyom a szemem, lehajtom a fejem és a bárpulton hortyogva fogom kipihenni magam. Évek óta nem aludtam rendesen, bármennyire akartam, bármennyire vágytam rá. Nem tudtam. Se időm se lelki energiám arra hogy álmodjak. Bezzeg régen csak a felhőkben jártam, de az már 3 évvel ez előtt volt. Az előtt hogy elhagytak volna, és az előtt hogy a nagyszüleimhez adtak. De ez egy régi sztori. Amit ideje lenne már elfelejteni és tovább lépni. Még sem értem miért sírok miatta még ma is.
- Babám akkor nem indulunk?
Felfigyeltem. Az áldozatom aki eddig csorgatta a nyálát már nem bírta tovább. Akármennyire voltam fáradt tudtam még nem pihenhetek.
- De… De megyünk mindjárt. Csak előbb rendelj még egy italt magad. Addig kimegyek a mellékhelyiségbe. Aztán mehetünk is.
- Siess Babám! Nem akarok sokat várni rád.
Bólintottam majd támolyogva elindultam a WC felé. Rájátszottam. Nem voltam még részeg, de megakartam leckésztetni. Tudtam, hogy zavarni fogja, mindig zavarta. És tudtam az is bökni fogja a csőrét hogy nem ő lesz az elsőm. Hogy nem voltam meg neki. DE hát megérdemelte. Nem kelett volna dobnia. Hitte hogy ez lesz, hitte hogy nem fogom szónélkül hagyni, hitte hogy a legjobb barátjával kikezdek. Bár igazából Kirk még 2 hónappal ez előtt is bepróbálkozott amikor még… azt hittem hogy nem egy szemét faszfej.
A mosdó ajtaját már láttam amikor éreztem egy kéz ráfonódik a karomra. Először nem is értettem. De amikor észleni kezdtem az a melegséget mit mindig éreztem közelébe tudtam hogy Jared az. Az expasim. Az a rohadék akire haragudni akartam, de nem tudtam.
- Mit csinálsz Kirk-el? – láttam dühíti. Vele 3 hónap után sem voltam hajlandó megtenni ezt az áttörést de Kirk-el már az első randin megteszem.
- Ha jól gondolom ez nem a te dolgod! És ha netán zavarna inkább fogd be!
Mérgesen felhúzta szemöldökét, mint ahogy szokta, ha ideges.
- Ne tedd ezt miattam. Ennyit nem ér a bosszú!
A kezemet már nem markolta azokkal a hatalmas vasmarkaival. Én ha tudnám pofán is vágnám. De sajnos nem tudtam ahhoz még erősen fogott.
Szólni akartam egy frappáns mondatot de belém folytotta.
- Tudjuk mind ketten hogy ez neked fontos. Ezért vártunk. – láttam ahogy elréved de folytatta – és tulajdonképpen ezt imádtam benned. Hogy tudod mit akarsz.
Nyeltem egy nagyot.
- Baszódj meg! – éreztem már a pia hatását elég sokat káromkodtam, pedig igazából soha nem szoktam, most ez a fájdalomnak is betudható amit ő hagyott bennem maga után. – Te képmutató szemét görény… Hogy mersz ide jönni arról papolni, mit tegyek és mit ne! Már vége ennek az egésznek ami itt volt! – erőteljesen mutogattam kettőnk közé a hatás kedvéért. – És ha jól emlékszem te voltál az az igen nagy fasz aki azért dobott mert nem szopttt… - számra tette a kezét és így szólt.
- Nem ezért lett vége!
Sosem mondta el miért szakított velem de sejtettem mivel Vasárnap még minden jól ment estig. Aztán én inkább várni akartam erre ő elment és hétfőn várt azzal a remek hírrel hogy VÉGE.
- Egyszer érdekelne hogy akkor miért is! De most nem! Most dolgom van, és nem veled. – gúnyosan végig néztem rajta majd leráncigáltam a vasmarkokat.
- Ne tedd! –mondta még egyszer de semmit se ért vele.
- Asszem, mi most búcsúzunk. Szóval PáPá…
Berontottam a lány budiba és a tükörbe kémleletem azt a lányt aki annyira magabiztos volt, és épp ezért nem lehettem én. Én ilyeneket soha se mondtam volna. Én soha nem álltam volna le egy Kirk fajta extra sügér pasival. Ezért nem lehettem én az a lány a tükörben.
- Mit csinálok? – suttogtam magamnak és a lánynak aki NEM én voltam. Meredten figyeltem magam aztán hidegvizet fröcsköltem az arcomra. Miután újra felnéztem a lány kissé értelmesebbnek tűnt. Az a lány már nem is akart lefeküdni Kirk –el.
De mit volt mit tenni?! Ha most ez a lány nem megy és nem hancúrozik a suli egyik legmenőbb pasijával akkor azt mindenki tudni fogja. Mindenki és ő is, a suli legmenőbb mégis legkedvesebb pasija.
A lány már én voltam. Semmi erő. Semmi vadság. Nem. Visszatért belém a konszolidált elveszett kislány aki ilyen helyzetben kimászott volna az ablakon és taxit hív.
Meg is tettem volna csak hogy nem volt ablak. Így hát nagy levegőt vettem és kiléptem. Egy perc alatt megtaláltam ugyanott a bárpultnál Kirk-öt. Ám nem őt kerestem. Körbe pislantgattam vagy 5-ször, az egész diszkót mire megláttam. Tudtam ő egész végig figyelt. Láthatta az arcomon a kételyeket, és elég jól ismert ahhoz hogy tudja, meggyőzött.
Mosoly ült ki arcára, egy elég hamiskás, fájt. Fájt hogy hagytam nyerni…
Vagy mégsem?
Az a lány a tükörből visszatért és éreztem a bosszú kegyetlen ízét. Édes volt és magával ragadott. Nem hagyhatom. Meg kell tennem. Ha később megbánom is legalább neki is ártok. Tudom hogy érez még irántam valamit, mert az nem lehet hogy nem és ha csak enyhe kis kósza szúró érzést okozok majd, nekem az is megteszi. Azt akarom hogy szenvedjen lelkileg és később testileg is.
Látta arcomon az adrenalintól túlfűtött mosolyt, lekókadt a mosolya. S ez csak benzin volt a tűzre ami bennem égett.
Rákacsintottam és szinte a arcába üvöltöttem „Most figyelj te fa tökű!” majd elindultam a potenciális áldozatom irányába. Éreztem Jared tekintetét a hátamon és ez vezetett valószínűleg arra amit tettem.
Megálltam Kirk előtt majd jó erősen lesmároltam a torkáig ledugtam a nyelvem. Viszonozta. Bár hányingert kaptam Kirk-től, egészen attól ami igazából volt. Itt ez most nem számított. Bosszú hadjáratot indítottam és az áldozatok, eszközök nem számítottak. Majd 5 perc után kikászálódtam a szájából és egy húzásra megittam a gin –tonikját. A poharat erőteljesen levágtam és a fatökű pancsremmel együtt elindultunk a kijárat felé.
Útközben egy pillantást vettem a nem messze ülő egykori szerelmemre és azt tátogtam neki:
- Na ehhez mit szólt, te fasz?!
Ő egy pillantást vetett amiből egyből tudtam mit mond „Úgy sem mered!”. És viszonoztam egy hasonló pillantást amibe azt akartam csempészni hogy „De hogy nem, nyissd ki a szemed!”. De valószínűleg ő úgy érette „gyere és kapj el!”. Mert egyből felpattan és ott termett mellettünk.
Nem érettem Kirk miért nem indul, hisz annyira nem lehet hülye hogy egy felbőszült expasival fog majd bájcsevelyt végezni. Bár tudom hogy barátok azért ez nem lehet nekik valami kellemes.
Hirtelen Kirk így szólt:
- Ne zavarj Jared dolgunk van!
Egyszerre jött Jared is.
- Oh, tényleg? Nem hinném mert Jane most velem jön. - azzal elkapta karom és próbált elszakítani.
- Bocsi barátom, de először én jövök! – viszketett a tenyerem. – Tudom neked nem jött össze de talán majd nekem. – és rám mosolygott.
Hányingerem lett újra. Hogy tudtam lesmárolni?
- Hogy te mennyire undorító vagy! – eltorzult az arca és undor ütötte ki. De még nem volt elég ideges. – Tudod nem kéne kihasználnod hogy most ilyen beszámíthatatlan állapotban van.
Az a tenyér már nagyon akart ütni de most már mid a kettőt elakarta találni.
Kirk hátrébb lökött úgy csinált mintha ott se lennék.
- Figyelj Jared. Itt ez a csaj aki sebzett miattad. Valakinek meg kell dugni! Örülj a szerencsémnek.
Elsült.
Nem. Nem. Nem én ütöttem. Jared volt. Egy és még egy és még… Péppé akarta verni. De észre vette magát majd engem ahogy könnyes szemmel kifutok a diszkó ajtaján. Jared követett. Átölet. Magához szorított mint régen. Nem kellett tudnom hogy most már vége. Nem számított én rájöttem ugyan úgy szeretem. És ehhez kellett egy rohadt csók. Egy csók amitől cigi szagú lett a szám.
Jared soha sem bagózott. Vele smárolni őrület.
- Hiányzol. – suttogtam bele a dzsekijébe.
- Jane… én. – gondolkodott egy darabig majd így szólt. – sajnálok mindent. Nem lett volna szabad hagynom hogy ez történjen. Nem szabadott volna…
- Szakítanunk?! –mondtam ki helyette a szót nagy fájdalommal.
- Igen. Nem lett volna szabad.
Ellöktem magamtól.
Bármennyire is fájt minden érzelemmel megáldott porcikám ilyen könnyen nem adhattam fel. Hisz azt se tudom miért is lett tulajdon képpen vége. És ha 1 hónap múlva megint dob?
- Csak áruld el… - mondtam halkan. – csak áruld el miért! Miért tetted ezt velem. – mutattam az enyhén kihívó öltözetemre amit direkt a bosszúm miatt húztam magamra.
- Tudni akarod?
Bólintottam.
- Hát jó. Te akartad. – éreztem ez húzós lesz.
Hátrébb léptem egy kicsit.
- Láttam a szüleidet aznap Vasárnap miután elmentem.
- MI? Mi a szent sza…. A szüleim? ho… mi??? A…
Az agya teljes káosz. Se gondolkozni. Se beszélni. Összeomlott a rendszer.
A szüleim akik elhagytak 13 éves koromban. Elhagytak és még azt se mondták helló szia nem szeretünk így lepasszolunk a nagyinak és új életet kezdünk máshol. Jared látta őket. Jared látta őket az nem mesélte… Jared.
Kérdéseket árasztottam volna rá de ő folyatta:
- Beszéltem velük… - félbe szakítottam
- Hogy mi?? Beszéltél a három éve nem látott szüleimmel és te nem szóltál se arról…
- Had mondjam végig! Ha szeretnél mindent tudni csak akkor tudhatod meg ha vársz egy picit azokkal a kérdésekkel és letámadásokkal.
Némán egyetértőn bólintottam.
- Tehát beszéltem velük. Letámadtam őket hogy voltak képesek téged elhagyni és ők… - nyelt egyet. – megfenyegettek, hogy mindet tudnak rólunk és szakítsak veled mert különben nem én bánom meg hanem te.
- És? – nem folytatta ezért bátorkodtam megszólalni.
- És anyád valami olyat mondott „Végzet asszonya”, hogy te vagy a „Kaszás”.
Elnevettem magam ez hülyeség volt a javából. A Kaszás a végzet asszonya?! MI? Persze. Akkor inkább maradt volna annál hogy nem feküdtem le vele és ez szar volt neki. Az legalább reális.
- Ez nem vicc! – mondta komoran.
Elhallgattam. Megmerevedtem. Komolyan gondolta.
- Először persze én is azt hittem a szüleid becsavarodtak. De aztán láttalak. – a szemembe fúrta a két olajzöld két szemét. – Láttalak a temetőben. Szellemekkel. Lidércekkel. És rám mutattál. S tudom hogy ez nem álom volt. Tudom. Pedig mindennél jobban azt akartam.
Emlékszem a Vasárnap este. Különös volt. Azt hittem végre álmodtam. Először a fájdalomra fogtam, de akkor még is igaz lehetett.
De az álmom szörnyű volt. Rettenetes.
Épp egy listát tartottam amin Jared Grys volt az első.
- Ez most mit jelent?! Én… én… - nem tudtam szólni.
Magamhoz húztam és teljes erőből megcsókoltam. Hiányzott már. És ez a valami túl… túl sok volt.
Fura. Észre vettem Jared rosszul lett. A csók. Elakartam válni az ajkaitól de nem tudtam. Összerogyott. Éreztem valami fáj neki, de én elkezdtem töltődni, az adrenalinnál valami sokkal jobb. De… én… elködösült az elmém. Már csak azt láttam szerelmem holtan rogy össze előttem. Élettelen testéren simulok és hangosan felkiáltok. Sírok. Könnyek. Ez túl sok… ez túl sok nekem. Én… ez… nekem ez nem megy.
Amint megláttam ahogy emberek jönnek ki nem tudtam mit csinálni. Jared. Ez már….
Elfutottam. El messzire, be a fák közé, bárhova. Minden erőmmel futottam. Nedvesre sírtam a pólóm. Még mindig csak futottam, bár tudtam ez elől. A sorsom elől nem tudok elfutni soha.