13. rész: Ébredés 3. Némely válaszok

13. rész 3.

Ébredés

Némely válaszok

Mi ez? – gyorsan visszazártam és nekivetkőztem. Levettem Michael ingét, ami meleg volt a testemtől és beleszippantottam. – Kókusz – jegyeztem meg magamban. Azután felkaptam az egyik pólót amint az szerepelt „I Love Sirs”, de azzal a lendülettel vissza is dobtam és a másik két felsőt szemléltem. Az egyik egy sima fekete póló volt, amin rózsaszínpillangók és nonfiguratív dolgok szerepeltek, a másik, pedig egy nagyon kivágott kék blúzszerűség, ami nagyon tetszett, de most nem jött volna jól. Talán egy randira Michaelel amin vacsorázunk, és nem hegyet mászunk, arra jó lett volna. Így a pillangósnál maradtam, ami bőségesen megfelelt nekem. Felvettem azután a nadrágokat néztem át, jah és az egy szoknyát. 4 alsó rész hevert előttem, egy szoknya, ami igen rövid, egy rövidnadrág, aminek szép sötétbarna színe megtetszett, de úgy gondoltam ember vagyok, és még bármi történhet. A másik kettő meg két hosszú gatya volt az egyik cső a másik sima. Nehéz választás, talán a cső gatya, de csak is azért ha már nem öltözök ki Michaelnek szépen vagy úgy mond „szexise” akkor már had javítsak a helyzeten egy csőgatyával. Levettem Michael nadrágját és kicseréltem Lulu csőgatyájára.
Mikor kész volta megnéztem magam a tükörben és neki álltam összehajtogatni azokat, amiket még Lulu adott. Meg Michael gönceit is. És csak azután léptem ki a mezistákkal megtöltött nappaliba. Jacke ugyan ott ült, ahol hagytam, de Lulu már mellette feküdt és magyarázott valamit a delfinekről, amikor viszont meglátott felnevetett és éljenzett:
- Ugye mondat én, tudtam. Eltaláltam.
- Persze hogy eltaláltad hisz médium vagy. Tudtad előre. Mit örülsz neki ennyire. – Jacke unottan vitatkozott Luluval, aki mintha meg se hallotta volna rám figyelt.
- Köszönöm
- Ugyan, nincs mit. Örülök, hogy segíthettem – azután Jacke nézett – Viszont te perkálj.
- Hogy mi? – értetlenkedett.
- Fogadtunk. – fél füllel figyeltem csak rájuk, mert közbe letettem a ruhákat arra a kanapéra, amiről nem rég elvettem. De Michael ruháival nem tudtam, mit tegyek.
- Michael hol van? – szakítottam félbe veszekedésük a fogadásról, aminek én voltam a tétje. Hallottam hogy Lulu médium, de ennél a ténynél jobban foglalkoztatott, az hogy hol van, Michael.
- Tényleg Michael hol van? – kérdezte Lulu.
- Elment Madison cuccaiért… - felelte Jacke.
Majd 3 perc néma csönd. Nem hiszem el. Miért hallgatnak el? Miért nem osztják meg velem?
Majd Jacke rám nézett:
- Ez nem a mi dolgunk - azzal újra a tévét bámulta és nem szólt se hozzám se Luluhoz. Lulu durcásan pattant fel és közeledett felém.
- Gyere! – mondta és megmarkolta a karom. Behúzott a hálójába és idegesen vágta azt be maga mögött. – Elegem van ebből a tökkel ütöttből. Nem érdekel, mit szól majd Michael, de én elmondom. Láttam, hogy jó barátok leszünk majd… szóval nem titkolózhatok.
Igazából… semmit nem értettem, de értelmet akartam végre.
- Lulu nem régóta ismerlek, de elárulok neked valamit. Nem értek semmit se az egészből. Mi volt az, az előbbi ott kint? Miért nem szúrtok már le egy karóval? És ki az a Miranda? Jah ha már itt tartunk ki volt az, aki nálam rám támadt?
- Végre. Már azt hittem nem félsz. – nevetett fel zavartan.
Vágtam egy pofát majd figyeltem. Lulu rám nézett majd az ajtótól elindult az ágya felé.
- Tudod Jacke nem ellenzi… - magyarázta azt ami számomra értetlen volt és ezzel még ködösebbé vált. -… de nem akarja ő elmondani. Nem fél Michael haragjától, hisz erősebb, de Michael okosabb… - sóhajtott – volt.
Lesütötte szemét és leült szép virág, pillangó mintás ágyára. Követtem, de nem szóltam, leültem, s csak azután folytatta.
- Igen, volt, mert mióta meglátott az iskolába, eszébe se jutott soha, hogy egy újjal is hozzád érjen. Nem akart megölni. Nem…. Hazudott nekem, Jacknek és az apjának is. Azt mondta minden vágya, hogy megölje a világ legerősebb Cupidóját, de mikor ráébredt, hogy feladata egy gyönge lány megölése. Nem vállalta. És amikor vissza akart lépni, én nem engedtem. Sajnálom. – mondta szánakozva, majd megérintette a kezem. – De tudtam, hogy nem öl meg. Bíztam benne, és láttam, hogy talán te lehetsz számára az… - nem fejezte be. De most az egyszer értettem mire akar kilyukadni.
Sóhajtottam, de ő egyből folytatta:
- És hát… tanácsot kért tőlem, de én hazudtam neki, és azt mondtam minden rendben lesz. Nem láttam előre akkor a jövőt, de tudtam, ha ti ketten egymásra találtok abból rossz, nem sülhet ki. És végül is így is lett. Te élsz ő meg boldog, mert 200 évig csak rád várt és most megkapott. Csak néhány dolog nem stimmel amúgy… boldog vagy. Nem? – kérdezte, én meg egy percig totojáztam hogy újdonsült barátommal megosszam e érzéseim, majd bólintottam. Lulu meg elégedett mosollyal az arcán felsóhajtott. – Pazar!
- De ki az a Miranda? És kitámad rám?
- Kezdjük a második kérdéseddel. Oké? – kérdezte majd hátradőlt az ágyon és én is, követtem. Egy, ühüm félét kinyögtem majd figyeltem.
- Szóval, az a Cupido Ronee. Gondolom, már rájöttél hogy az.
- Igen. – leheltem. A plafont néztem de a fülem Lulu szavaira tapadt.
- Végülis rávettem Michaelt hogy ossza meg a tanáccsal is nézeteit. Hidd el nehéz volt, de sikerült. A főnök tiszta pipa volt, de nem érdekelte őt, számára csak te léteztél. Úgy mond te vagy az élete – ezek a szavak megdobbantották a szívem ami ma már jelentkezett. Lulu vigyorgott bizonyára érezte a szívem vadpergését, ami fura mód mintha egy ütemre dobott volna. – Nem kell szégyenkezned az érzelmeid miatt. Olyan szépek vagytok együtt. – kuncogott ismét.
- A lényeg?
- Jah igen. Szóval hazudott és mikor mindent elmondott, mindenki bepipult rá csak én és Jacke nem. És aztán találkoztatok és megmentett… - felült és a szemembe nézett. – Először elvitt a házába, ami csak látszatilag volt és… mindegy. Ott ápolt egy darabig, de én tudtam mindenről így elmentem hozzá, és rávettem hozzon ide, mert nem lesz balhé. Ronee bármikor rád, támadhat még egyszer. – félelem miatt vagy amiatt, mert megtudtam mindent komás létem külvilágáról, nem tudom de én is felültem és vadabb és mélyebb akkordra váltott szívem zenéje - Végül is ez győzte meg. És tényleg nem volt baj. A tagok elfogadtak azzal a tudattal, talán csatlakozol. – és elakadd a lélegzetem.
- Hogy mi? – csattantam fel. – Én? Csatlakozni?
- Csak feltételezés, és jobb neked, ha a többiek ezt hiszik. Ezért élsz még, mert nagy fegyver lehetsz számunkra, viszont ha nem csatlakozol, akkor… - elnémult.
- Leszúrtok… – fejeztem be helyette is.
- Nem! – csattant fel - Michael nem engedné! Azt nem! Bele is roskadna így én se és Jacke se sőt talán Miranda se. Vagy lehet, hogy ő inkább örülne neki. Nem tudom… - az utolsó két mondatot inkább magának mondta, mint sem nekem.
- De ki az a Miranda?
- Várj! Még Ronee –t nem mondtam végig. Csak annyit tudsz róla, hogy Cupido, aki csatlakozott. Ugye? – kérdezte ellenőrzésként.
- Ühüm… - nyögtem.
- Nah szóval miután leráztad Michaelt az erdőnél a tanácshoz jött és ugye elmondott mindent. Vili minden eddig!
- Igen! Eddig, igen. – nem tudtam, hogy Lulu honnan tud ennyit a közös élményeimről Michaelel, de nem is érdekelt nagyon inkább az, amit ez által akart közölni velem.
- Viszont a tanács nem volt valami békés. Úgy történt, hogy Michael besétált és a gyűlést félbevágta egy mondattal: „Nem ölöm meg azt, akit szeretek!” és kisétált. – a szívem újra visszaállt arra az ütemre, amit eddig játszott de már a torkomban zenélt nem a mellkasomban. – Ronne aki ugye Cupido és átállt hozzánk nem bírta felfogni, hogy, hogy lehet ez. Michaelnek meg kell ölni téged. Mert nem csak az ő jövője függött ettől, hanem a miénk is. Így úgy gondolta saját akcióba kezd. És itt jön az én hibám. – sóhajtott majd lesütötte szemét. – Tudd nagyon, nagyon sajnálom a dolgot, de tudod az agyam több felé állt, így lehet, hogy nem láttam, előre mit tervez Ronee. Sajnálom.
- Ugyan, itt vagyok. Vagy nem? – mondtam nyugtatóul, mert tudtam, hogy én csekély erőmmel is alig tudtam bánni, és ha én a helyében lettem volna sokkal nagyobb hibákat, követtem volna el.
- De mentségemre legyen mondva, Michael megérezte, hogy valami nagydolog készülődik és azonnal rohant is hozzád, hogy…
- Megmentsen – szakítottam félbe.
- Pontosan!
- És Ronee most hol van? – tudakoltam, mert tudtam, nem lenne szép, ha most összefutnék vele valamelyik végtelennek tűnő folyosón.
- Nyugi! A tanács kitiltotta a Mezistáktól. Többet még a közelébe se jöhet ennek az épületnek, és ha ránk támad, kaptunk felhatalmazást, hogy megvédjük magunkat és megöljük. – Én? Ölni? Az ki van zárva! Én még egy legyet se tudok lecsapni, mert nem akarom bántani szegénykét. És én megölhetem? Szép!
- És ki az a Miranda?
Felnyögött, elkomorult az arca és rekedt hangon így szólt:
- Erre szerintem Michaelnek kéne megadni a választ. Sajnálom. Azt elmondtam, amit tudnod kellett, de ez már Michael intimszférája. Nem akarom bele ütni az orrom. Kérdezd meg tőle. Bár annyit segítek, hogy Miranda egykor sokat jelentett Michaelnek, de most már te léptél a helyébe. – Azzal felállt az ágyról és elindult az ajtó felé. – Michael erre tart beszélt Mirandával. Ne akadj ki csak annyit mondott neki, hogy csak te kellesz neki és őt, már egyáltalán nem kedveli, de barátok attól még lehetnének. Miranda, ha jól látom nem nyugodott bele. – felálltam én is és elindultam.
- Köszönök minden infót eddig képtelen voltam, de most már… kissé világosabb. Bár arra nem emlékszem menyit aludtam.
- Ha jól tudom… 3 napig.
- Há… há… három napig?! – nem hittem el, amit hallottam azt hittem még rengeteg időm van kihasználni emberiségem, de két napban mit tudok csinálni!? Semmit! Szuper!
Lulu lenyomta a kilincset és már kint is volt. Jacke ugyanott ült, ahol hagytuk, de elégedett vigyor feküdt arcán.
- Tessék elmondattam! – szólt oda hozzá.
- Tudom. Hallottam – mondta még mindig mosolyogva. – De azt is, ahogy Michael kiosztotta Mirandát. Vagyis szakított vele, amit amúgy már 40 éve megtett, de mindegy. – Valamiért nem voltam most féltékeny. Valamiért bíztam Michaelben.
- És most ide tart? Nem látom pontosan – magyarázta Lulu.
- Igen. És alig várja, hogy újra lásson Madison – vigyorgott szélesebben. – Szerelmes bolond! – dünnyögte, de én még meghallottam.
Lulu leült Jacke mellé, hogy megnézze mi öli agysejtjeit, de csak annyi lett belőle hogy újra elkezdett vitázni a fogadás miatt. Én nem bírtam már ki azt a 2 – 3 másod percet, ami alatt ide ér Michael, mert a szívem már két szólamban nyomta a torkomban és a mellkasomban is. Így történt az, hogy kimentem Lulu lakosztályából. Amint kiértem meg is láttam életem értelmét Michaelt a tornacipőmmel kezében. Olyan istenszerű volt. El sem hiszem, hogy ő valósság csak álom lehet ez nem az élet, hisz ő olyan tökéletes, szemben velem, aki egyáltalán nem az. Mit szeret egyáltalán bennem? Mosoly ült arcán. Talán hallott, talán nem… Nem érdekel én szeretem és csak ez számít. Meg… meg… újra rápillantottam a tornacsukára és eszembe jutott a családom.
- Mary! – nem bírtam magamban tartani, de csak suttogtam, mert nem telt tőlem többre. – Mary! Ő hol van?