Johanna: Pont, mint aznap...

(első beküldő: Johanna)

Pont, mint aznap...

- Jaj, ne legyél már ilyen Dorina! – mondtam már vagy ezredszerre is Réka. – Tök jó buli lesz! Lesz sok helyes pasi is. A mi korunkban már nem igazán válogathatunk, és ez pedig egy olyan bál, ahol hemzsegnek majd a pasik.

- Réka… 22 évesek vagyunk!

- De te drágaságom, már vagy 30-nak nézel ki! Annyira elhanyagolod magad, édes jó istenem! – színpadiasan a homlokára tette a kezét és elsápadt. – Mit számít egy fiú?! Különben is, már 3 éve történt.

- Te ezt nem értheted – suttogtam.

- Az lehet, de azt nagyon is értem, hogy ma el kell jönnöd!

- Még ruhám sincs!

- Nekem van – kuncogott, és előszedett egy gyönyörű kék ruhát. Azonnal beleszerettem. Réka, látva, hogy mennyire tetszik nekem elégedetten elmosolyodott. Megcsinálta a hajamat, és gyönyörűen kisminkelt. Felvettem a kék csodát, és belenéztem a tükörbe. Még levegőt is alig kaptam, sosem éreztem magam még ilyen szépnek. A ruha gyönyörűen kiemelte formás alakom, és illett a szemem színéhez is. Szőke hajam göndör tincsekben lógott a vállamra.

Míg én magamat csodáltam Réka is elkészült. Neki a sötétzöld ruhája jól passzolt barna hajához, és a ruhájához hasonló szeméhez. Adott nekem egy fehér bolerót, hozzáillő táskát és cipőt. Úgy tűnt, hogy már rég tudta, úgyis belemegyek. Beültünk a kocsijába és elindultunk a bálba. Nagyon rossz előérzetem volt.

- El sem hiszem, hogy rávettél! – mondtam fejcsóválva.

- Rád fér! – mondta szívből mosolyogva. Szélsebesen száguldottunk a belváros felé, ahová hamarosan meg is érkeztünk. A hideg ellenére rengetegen voltak kinn, de ahogy innen láttam benn is. Mi úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. Rengetegen táncoltak. Ruhák pörögtek jobbra-balra a zene ütemére. A színek néhol szinte már-már összemosódtak. Hirtelen úgy éreztem, hogy visszarepültem azokba az időkben ahol még hosszú, selymes ruhákban jártak a nők, és minden szombaton bálokban mulatták el az időt. Eszembe jutott az utolsó bálom emléke, de megpróbáltam nem gondolni rá és jól érezni magamat.

Odajött hozzánk két helyes férfi (ikrek) és felkértek minket táncolni, mi persze rögtön igent mondtunk. Most már én is egy voltam a sok, színes ruhás táncoló közül. Minden táncnál más és más emberek kértek fel táncolni, mindnek igent mondtam. Hihetetlenül jól éreztem magam. Réka már el is tűnt, elkavarodott az embertömegben. Végre úgy éreztem, hogy tartozom valahová.

Mikor megláttam Őt, úgy éreztem újraélem a múltam, hogy megint megtörténik mindaz, amit 3 éve próbálok feledni. Láttam, hogy már Ő is észrevett és, hogy felém közeledik. Gyorsan kirohantam az udvarra, de előbb még elmotyogtam egy sietős „sajnálom, de mennem kell „–t a páromnak.

Az udvaron elbújtam egy fa mögé, szorosan lehunytam a szemem, és visszaemlékeztem, arra, amit 3 éve próbáltam elfojtani magamban.

- Dorina térj már észhez! Csak kihasznál! – figyelmeztetett Réka. Akkor még nem tudtam, hogy igaza van.

- Dehogy! Ő szeret! Én is őt! Csak… csak féltékeny vagy! – vágtam a legjobb barátnőm fejéhez. Tudtam, hogy nem féltékeny. Ő örült a boldogságomnak, csak azt nem akarta, hogy valami bajom essék.

- Hogy mondhatsz ilyet?! Tudod, hogy örülök, ha örülsz!

- Sa-sajnálom – dadogtam. – Én nem gondoltam komolyan! Csak… nem hiszem, hogy ő engem átverne. Szeret. Vagy nem?!

- Akkor ezt nézd meg! – oda tolta elém a telefonját. Egy sajátkészítésű videofelvétel volt. Ádám beszélgetett rajta Dáviddal.

- Kapsz 40.00Ft-ot ha összejössz Inával, és lefekteted. Tudod, ő még szűz – vigyorgott gúnyosan Ádám.

- 50.000 és benne vagyok!

Lefagytam. Ez lehetetlen. Szeret. Mondta. Ez nem lehet. Belehazudott a szemembe 50.000Ft-ért. Ráadásul le is fektetett. Ekkora szégyent.

Kitört belőlem a sírás, a sminkem elkenődött. Hallottam, hogy valaki közeledik, de nem érdekelt. Most nem. Csak sírni akartam, kisírni minden bánatom.

- Dorina – szólt mézédes hangján. Ez a hang felidézte bennem az iránta táplált érzéseimet. Úgy csináltam, mintha ott sem lennék. Tudtam, hogy tudja, hogy ott vagyok, de akkor sem szerettem volna vázszaloni. De úgylátszik addig nem megy el, míg nem mondok valamit…

- Mit akarsz? – fakadtam ki a sírástól rekedt hangon. – Még jobban megalázni?

- Én, nem akarlak megalázni. Akkor sem akartalak.

- Ha-ha. Rohadt vicces vagy. Egy kis pénzér akármit, igaz? Még, hogy nem akartál megalázni. Akkor mégis mi volt a célod ha?

- Te nem ilyen vagy. Nem szoktál ilyen lenni.

- Tudod az irántad való érzésem mondatják ezt velem. Nem engedik, hogy kedves legyek. Na, jó. Nem is akarok. Ha te olyan bunkó voltál velem, megaláztál, én miért lennék kedves mégis?

- De én szerettelek.

- Egyre izgibb komolyan – mondtam gúnyosan. Éreztem valami hideg, nedves dolgot az arcomon. Mi ez?! Körülnéztem, és láttam esik a hó. Nem. Nem is esek. Inkább szakad. Pont, mint aznap…

- Mit szeretnél, mivel bizonyítsam be?

- Ezt nem lehet – bújtam ki a fa mögül a szemébe nézve.

- Te sírsz – állapította meg döbbenten. – Annyi év után, még sírsz miattam.

- Én nem… - kezdtem, de beleszólt.

- Csak azt nem mond, hogy nem miattam. Tudom, hogy miattam – nézett mélyen a szemembe vágyakozó (?!) pillantással.

- Hagyj békén – suttogtam megtörten. Rendes hangon beszélni már nem ment. Odalépett mellém, fél karjával átölelt, a másik kezével pedig végigsimított az arcomon. Ott, ahol hozzámért égett, izzott a bőröm, pedig hideg volt kinn. Gyönyörű kék pillantása nem eresztette az enyémet. Lassan, nagyon lassan közelebb hajolt, majd megcsókolt. El akartam húzódni, de nem ment. Ahhoz túlságosan élveztem. A lábam remegni kezdett, ezért leültetett a friss hóra, közben egy pillanatra sem szakította meg a csókot. Pár perc elteltével elhajolt, és ledőlt a földre. Én mellé feküdtem, és fejemet a mellkasára hajtottam. A hó megállás nélkül esett, én pedig boldog, igazán boldog voltam végre. Olyan volt, mintha meg sem történt volna az a dolog. Nem bírtam, még magamban sem kimondani.

- Szeretlek – suttogta. Éreztem, ahogy a mellkasa meg-megemelkedik, mikor levegőt vesz.

- Én mindig is szerettelek – mondtam. Sosem mondtam ki, még csak magamban sem mertem elismerni, de így volt.

Nem tudom, hogyan és mikor, de elaludtam. Mikor felkeltem épp kezdett világosodni. Először csak kezemmel kezdetem tapogatni a mellettem lévő üres helyet, aztán kinyitottam szemem, és tényleg nem volt ott senki.

Összetörtem. Végleg. Beleéltem magam, erre ő eltűnik mellőlem. A szemembe hazudott. Megint. A sírás most valahogy nem jött. Egyszerűen már ahhoz sem voltam elég erős. A szívem helyén csak egy lyukat éreztem, már nem volt ott semmi. Az életem elvitte, így már nincs értelme a folytatásnak. Ennyi volt.

Tangó Vörösmarti Daniella

Sötét éjben utazom,
Köröttem csillagok.
A hajnal első pírja
A táj ajkán ragyog.

Szájában az élet íze,
Lecsókolom róla.
Puha bőrén ledőlök
A szűz-szülte hóra.

S míg én bódultan fekszem
A maradt sugáron,
Az alkonynak dús partján
Elnyel az álom.

Két ajkai közt forgat,
Két kezével ölel,
Majd reményének íze
Az éjszakával tűn el.

Hajnalfényben utazom,
Köröttem fényszikrák,
Álomképem szép csendjét
Lomhán felisszák.

Számban élet íze nincs,
Lecsókoltad róla,
Elvitted magaddal egy
Kéjbe tűnt tangóra.

Pontok össz átlaga:

1. Idomulás a vershez: 10

2. A sztori maga: 9

3. Helyesírás: 6

4. Leleményesség: 7

5. Költőiség: 5

6. Cím: 8

7. Forma, tördelés: 8.5

8. Izgalom faktor: 7

9. Terjedelem: 7.5

10. Értelmezhetőség: 10

Végső pont átlag: 7.8

Vélemény:

Drága Johanna!

Igazán megleptél ezzel a csodálatos novellával. Imádtam olvasni és teljesen megéltem minden sorát. A feladatnak a relatív oldalát ragadtad meg, maradtál a valóságba, nem tetted vonatottá a sallangos, közhelyes megjegyzésekkel. Szinte igaz is lehetne.

A verset tökéletesen visszaadta, nem is kellett még egyszer elolvasnom, emlékeztem minden versszakára. Olyan volt, mintha megfilmesítetted volna az egészet, a lényegét írtad le és nem az érzelmi részét. Bár érzelmekből nem volt hiány :) Sajnáltam, hogy a vége „tragikus” lett, viszont alaphelyzetbe a vers utolsó része is ezt sugallja. Hhm Na jó ma már mindenki úgy

értelmezi a dolgokat, ahogy akarja. Ebből a pályázatból ez ki is derült.

Tíz, tíz pontot adtunk az élvezetre és a hasonuláshoz, ami szerintem a két legfontosabb elem, bár az is nagyon tetszett, hogy magyar neveket használtál. Nagyon kevesen próbálják ki ezt a fajta utat, mert könnyebb, megszokottabb angol neveket használni, értékeltük is. :)

Na jó ideje áttérni a hibákra, hisz a legjobb írók is követnek el. Haladjunk pontok szerint.

2. A sztori maga: Néhány helyen laposnak és lukasnak éreztem a történetet, mint például az elején, hogy Dorina olyan könnyen megadta magát Réka buli-hangulatának. A helyedben én belsőmonológban megmagyarázhattad volna, hogy van kedve, hozzá, de igazából már ő sem tudja, hogy mit akar. :) Másik példa: Ez a vége. A fiú csak annyit mond, hogy szeretlek és a lány már dől is a karjaiba ez egy kissé meseszerű volt nekünk. Édes, aranyos, de ha ennyire megbántotta egy rendes magyarázat kijárt volna neki. Vagy mint az előbb egy belső monológ arról, hogy a lányt igazából nem is érdekli, szereti és újra akarja.

3. Helyesírás: Ó a jó öreg helyesírás, mindenkinek a halála. Na jó nekem az. :) Igazából erről nem mondanék sokat, mert egy jó béta mindent megoldana. Tanács: Szerezz be egyet. Nem volt olyan sok hibád, de azért találtam. Pirossal ki is húztam azokat, amik a legfeltűnőbbek. Ám központozású hibát nem vettem észre, szóval azt értékeltük is, mindazonáltal van egy súlyos vétked. A számokat helyesen, írásban betűkkel ábrázoljuk és nem számokkal. Tehát nem 30-nak, hanem harmincnak.

5. Költőiség: Nem használtál költői eszközöket pl.: a megszemélyesítésre és a metaforára gondolok, ami igazából nem is baj, mert egy novellában az ember általában a lényegre koncentrál, viszont nekünk nagyon hiányzott belőle a leírás.

6. Cím: A műved elolvasása után már megértettem miért ezt választottad, de mi a helyedben egy kicsit sejtelmesebbet találtunk volna ki. Olyat, ami szinte ordítva kelti fel a figyelmünket. A jó cím kiválasztása nehéz, mi/én ezt tudom.

7. Forma/tördelés: Megvolt a három rész, Bekezdés, Tárgyalás, Befejezés. Ezekhez tökéletesen indultál, de kicsit szedett-vetettnek tűnik ez az egész novella. A gondolatjelek egy sorban vannak az új sorokkal és nincs is kihúzva a margóhoz a sorok vége, de ezek csak a külsőségek.

8. Izgalom faktor: Élveztem az olvasását és mint mondtam imádtam olvasni, de két pontot le kellett vonnunk a helyesírási hibák és a költői eszközök hiányában.

Ezek amiket itt és most leírtam neked, építő kritikák. Remélem tudtam segíteni, hogy legközelebb tudd mire kell még ügyelni. Nagyon fiatal vagy még hozzám képest is, de már szinte úgy írsz, mint egy felnőtt. A hibáidat idővel kiküszöbölöd, még én se és barátaim se tudunk mindent, de azt igen, hogy csodálatosan írsz. Van jövőd ebben a műfajban. Sok szerencsét mi szurkolunk neked.