1.rész: Baklövés

Egy Cupido bukása

1.rész

Baklövés

A szerelem nagyon bonyolult dolog még számomra is, aki szinte mindent tud a szerelemről, amit csak lehet. De ezt a megfoghatatlan csodát sohasem lehet kiszámítani, még egy Cupido, mint én, sem tud mindent megmagyarázni. Pedig ez lenne a dolgunk „Mindent tudni a szerelemről”. De nem csak mindet tudni. A dolgunk az, hogy megtaláljuk az emberek számára az igaz párjukat és boldogan éljenek amíg…
De nagyon nehéz ez számunkra. Mi Cupido -k kik a szerelemmel foglalkoznak mindennap szinte egy kínszenvedés, vagyis azok számára, akiknek nincs egy másik Cupido párjuk. A históriák, amiket rólunk zengnek, hogy kicsi gyerekszerű lények vagyunk nagy rózsaszín íjjal. Baromság az egész. Igazából mind emberszerűek vagyunk, sőt vannak olyanok, akik embernek is mondják magukat és sokan úgy is élnek. Ez igen bonyolult. Van egy központ, ahol élnek a főbb vezetőink és ők osztják ki nekünk a feladatokat, hogy kit kell kivel összehozni, és kit kell szétszakítani kivel. Igazából mi magunk vagyunk a szerelem. Persze vannak olyanok is, akiknek nincs szükségük ránk, mert maguk az emberek is képesek rátalálni a szerelemre. Mi csak segítünk nekik, vagy útba igazítjuk őket. Viszont mi sem vagyunk tökételesek, sokszor fordult már elő velünk… és velem is, hogy rossz párokat hoztunk össze, és ha nem avatkozunk bele, rátalálnának az igazszerelmükre.
Számomra ez egy ilyen nap volt. Egy nap, amit nem kellet volna átélnem. Már bánom hogy felkeltem, mert ha ma nem akartam volna megmutatni a főbb vezetőknek, hogy képes vagyok a kis fellángolásoknál többre és egy igaz szerelmet is képes, vagyok összehozni, s képes vagyok nagyobb posztba lépni. Akkor most Cooper és Samantha együtt, lenne, és nem hinné azt Cooper, hogy Celeste élete szerelme és Celeste pedig összejöhetett volna Charlie –val. Most nem lenne Charlie és Samantha szomorú és Cooper igazán boldog, lehetne. Celeste sem érezné, azt hogy Charlie boldogtalan, ha vele lenne és Cooper iránti szerelem, amit kilőttem rá nem vakítaná el, tudná, hogy Coopert nem szereti annyira, mint Charlie –t. És Happy lenne a The End.
Nagy kulimászban vagyok mivel a Cupido –k vezetői, akik ki osztják a feladatokat nekünk, ha megtudják, hogy önálló feladatot találtam ki magamnak és el is csesztem… Tuti visszahelyeznének flörtangyalnak és elvennénk tőlem a Cupido –ságomat.
Ezt helyre kell hoznom most azonnal. Még szerencsém van, hogy az úgy mond „Cupido újság”, amiből meg szoktuk tudni a sikeres vagy sikertelen küldetéseket, csak 10 óra múlva jelenik meg. Addig van 9 és fél órám, hogy helyre hozzam ezt az egészet, mert a főbb vezetők „kis inasaik” végzik az újság szerkesztését és a vezetők a „hírnököktől”, tudják meg mik törtnek a nagyvilágban. Így csak a hírnököket kell kerülnöm, hogy a 9 és fél órám ne csökkenjen lejjebb.
A Sirs Gimi tökéletesnek tűnt gyakorlásra tudom ez nem szép dolog de, honnan tudjam, mit kell csinálnom, ha nem gyakorlok néhanap. Végül is a gyerekek még nem veszik észre, hogy manipulálják őket és nem halnak bele, ha nem az igaztársukat sodorjuk oda nekik és itt Sirs –ben az emberek nagyon hiszékenyek, főleg a tinik. És az a mázlim hogy ideiglenesen én itt lakom. Mármint Miranda itt lakik. De, ha Miranda itt lakik, akkor itt lakik Madison is. Én igazából még nem vagyok hivatalos Cupido, vagyis az vagyok de, még 50 évig ember bőrben kell lenem, hogy hivatalos Cupido legyek. És az emberek itt úgy ismernek Miranda de az igazi nevem Madison. Szerencsésnek mondhatom magam, azért is, mert egy másik Cupido -val lakom együtt egy kollégiumlakásban. Tiszta véletlen, hogy egy szobába kerültünk bár ő még csak flörtangyal nem is Cupido és csak 56 éves hozzám képest emberi mércével nézve kisgyerek. Én már 123 éves vagyok és pontosan 47 évet, kell várnom, hogy hivatalos lehessek. Akkor majd csak részlegesen lesz emberi alakom, ez azt jelenti, ha azt akarom, hogy emberi alakom legyen, akkor, csak akkor lesz. De mégis Mary –vel olyanok vagyunk, mint a legjobb testvérek. Imádom őt, ő pedig engem és nagyon örülök neki, hogy még 5 évig itt lakhatok vele. Bár az, az öt év engem nézve 5 percnek tűnik, mégis boldog vagyok, hogy velem marad még egy kis időre. Azért kell majd tovább állnom 5 év múlva, mert akkor már feltűnő lesz, hogy nem öregszem és a vezetők „kis inasai”, beosztanak máshová, és újra járhatom ki a gimit meg minden. Upf…
Úgy döntöttem ideje abbahagyni az elmélkedés és cselekedni. Így felálltam a kuka mögül, ahová bújtam és kerestem a szememmel Celestet őt oltottam be, így ki kell gyógyítanom. Körülnéztem mindenhol, minden teremben, az igazgatóinál, a lány WC –ben, de sehol sem találtam. Így csak egy választásom volt, Cupido -ként kellet cselekednem.
Az elhatározásom igen erős, volt így kerestem egy nyugis helyet, ha lehetett találni a Sirs gimiben egy olyat. Végül rátaláltam egy nagy fára, aminek az árnyékában úgy gondoltam elbújhatok, így oda siettem.
Ekkor hallottam meg a becsengetés csengőjét. Egy kicsit kuncogtam is magamban. Örültem ebben az eszeveszett tébolyban, amit okoztam, van egy kis víggazságom, hogy becsengettek és egyedül vagyok itt kint az udvaron. Senki sem zavar meg a koncentrálásban. De később valamit mondanom kell hol voltam, miért hagytam ki az órát. Majd azt mondom, hogy anyámtól kaptam egy üzenetet, amiben az volt, a nagyi rosszul van. Tudom ez hazugság, mert nincsenek rokonaim, Cupido vagyok nem ember. De valamit mondanom kell, így nem volt bűntudatom.
Odasiettem a fához. Magas és karcsú volt, de lombkoronája terebélyes és árnyéka így nagyobb volt. Leültem az aljához, nekidőltem és kezdtem is. Ám de… úgy döntöttem inkább egy kicsit elidőzöm és átgondolom tiszta fejjel a dolgot, s nem aggódom ezen a nagy baklövésen, gyerek az idő, még 9 és fél óra elég rá, 10 perc nem gond, ha elvesztek belőle. És talán olyanok is eszembe jutnak, ami által megkönnyítem a dolgomat.